Az irodalomtudomány és a kultúratudomány : Válasz

(1)

GERHART VON GRAEVENITZ

AZIRODALOMTUDOMANY

ES A KULTURATUDOMANY

Vdlasz

1.

Walter Haug megfigyelese szerint szakterületünk öntudatat "idorol idore" elotöro gyöngeseg jellemzi, s e gyöngeseget a "programsze- ru »mint«-metamorf6zisok" tüneteibol ismerhetjük föl. Legujabb valtozatuk az "irodalomtudomany mint kulturatudomany" nevet viseli. Walter Haug azt kerdezi: miert nem szabad vagy miert nem lehet az irodalomtudomanynak annak lennie, ami; honnan szarma- iik "fogekonysaga a szomszedos diszciplfnak Litas- es eljarasm6djai- ra"? Miert nem kepes az irodalomtudomany megmaradni annal, amiert letezik, vagyis "az irodalom különleges helyzetenel", ami - Walter Haug javaslata szerint - a következokeppen volna összegez- heto: ^"a'költoiseg elo es feszültsegteljes aIland6saga vaI6sag-össze- függeseinek feszültS'egtereben". E ketfajta feszültsegnek tehat illesz- kednie keIl egymashoz, s ha ez stabil allapotot eredmenyez, akkor - különösen az irodalom "v,!-16sag-összefüggeseinek" tekinteteben - a kulturatudomanyokkal val6 j61 adagolt együttmuködes nagyon is elonyös lehet. Ez ervenyes peldaul a Clifford Geertz-fele "interpretativ kulturalis antropoI6giara", amely altalaban a közep-eur6pai hermeneutikahoz, s különösen az irodalomtudomany kateg6riai- hoz alkalmazkodott. Az irodalomtudomanyt megerositi az effajta, önmagaval val6 talalkozas az etnol6gia idegensegeben. Persze fölte- hetjük a kerdest: ugyan mi szükseg van meg az egzotikussal val6 ta- lalkozasra? Walter Haug bizonyara utalhatna arra, hogy a klasszi- ka-filol6gianak es a medievisztikanak megvannak a maguk tisztelet- remelt6 es termekeny kulturatudomanyos hagyomanyai. Persze nem zark6zhatunk el teljesseggel az uj elo!. A regi hagyomanyokat mindenütt Geertzcel, Turnerrel, Clifforddal vagy Greenblatt-tel

.~I~J 2005. S. 198 - 226

Konstanzer Online-Publikations-System (KOPS) URL: http://www.ub.uni-konstanz.de/kops/volltexte/2008/4662/

URN: http://nbn-resolving.de/urn:nbn:de:bsz:352-opus-46626

(2)

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz 199 frissitik föl, s amig mindez a közös "szemiotikai" talajon törtenik, eppenseggel meg elviselheta is lehet.

Am

ami ezen tulmegy, s a ve- szedelmes "mint" -metamorfozishoz közelft, az az irodalomtudo- rnany önfeladasitjelenti. Walter Haug komor helyzetjelentese bizo- nyosan nem erthetetlen. Ahol az irodalomtudomanyok media- vagy kulturatudomanyos atrendezeset celzo, szakmai hozzaertestal csak kevesse terhelt javaslatok mind sünlbben es mind gyorsabban ter- jednek el, ahol a "mediumok" vagy a "kultura" jelszavai az iroda-

lomtudo~anyostömegtermelest kiütesek formajaban lepik el, ott . az ember olykor bizony rosszkedvüve vagy borulatova valhat. Csak- hogy aharag es a melankolia rossz tanacsadok. Walter Haug ellen- javaslatai velhet61eg meg a tudomanyüzem visszassagait sem tudjak orvosolni, mert kidolgoz6juk összekeveri a tüneteket az okokkal.

Hiszen barmennyire terhes is a "kultura" fetisszenl, meggondolat- lan hasznalata, e jelenseg - tünet leven - maga is egy alapvet6 prob- lemara uta!, amely az irodalom- es a kulturatudomany viszonyanak meghatarozasat eppen nem terhes, hanem szükseges feladatta teszi.

Ugy tunik föl, hogy a Walter Haug-fele, önnön autarki<ijanakbels6 nez6pontjahoz visszautalt irodalomtudomany nem akarja eszreven- ni, hogy a kulturatudomanyok körüli vita a tudomanyok altalanos strukturavaltozasanak artikulalasat jelenti. A sajat belsö nez6pontja- hoz ragaszkod6 irodalomtudomanynak nyilvanval6an nem erdeke, hogy reszt vegyen e strukturavaltozasok okainak kutatasaban, ahogy az sem, hogy helyet a valtoz6 viszonyok közepette hatarozza meg. Mindaz, amit Walter Haug "az irodalomtudomany mint tar- sadalomtörtenet, mint pszichoanalfzis, mint ideologiatörtenet" el- nevezessel illet - es a szörnyalakok gyüjtemenye meg bizvast bavit- heta volna, gondoljunk csak a strukturalizmusra es a recepcioelme- letre -, egysz6val mindezek megsem lehettek egyszerüen a diszciplinaris öntudat pillanatnyi elgyengülesei. E paradigmak inkabb, akar tetszik, akar nem, ahhoz az "ut61agos modernizaci6hoz"¹ tar-

t~znak, amely a hatvanas evek vegen es a hetvenes evekben nern- csak a szellemtudomanyokat, hanem a tudomanyüzemet es a Ne-

1HartrnutBÖHME - Klaus R. SCHERPE,Zur Einführung

=

Literatur und Kul- turwissenschaften (Positionen, Theorien, Modelle), szerk. Hartrnut BÖHME -

Klaus R. SCHERPE, Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, 1996, 12.

(3)

met Szövetsegi Köztarsasag egesz kulturajat dramai m6don megval- toztatta. Mert azt megsem gondolhatja Walter Haug, hogy az ötve- nes es a korai hatvanas evek germanisztikajat a maga azonossaga- ban kellene megöriznünk, annak erdekeben, hogy irodalomtudo- manyunkat a modernizaci6s hullamokkal szemben biztonsagba he- lyezhessük; hiszen ez azt jelentene, hogy a germanisztikat azza tesz- szük, amive lenni egy darabig val6ban törekedett: az antimoderniz- mus ved6bastyajava.² E modernizaci6s hullamok egyiket - melyet termeszetesen Walter Haug is j6l ismer - je1öli meg az "uj mediumok" dmszava. Ezek megvaltoztattak kulturankat, es tovabbi valto- zasokat fognak el6idezni. Nem oly m6don - mint azt e1einte sokan gondolLik -, hogy az uj mediumok kiszoritjak az irast, a könyvet es a szöveget. Az uj mediumok az iras, a könyv es a szöveg kulturalis funkci6it es kulturalis kontextusat valtoztattak meg. Ezert nem ke- rülhetik el az irodalomtudomanyok, melyek targyai az iras, a könyv es a szöveg formajabanjelennek meg, hogy mediumuk kontextusa- val, az alternativ mediumokkal behat6an foglalkozzanak. igy peIda- ul az "uj mediumok" eszközeihez kapcsol6dva - beleertve a "regi"

technomediumokat, a fonografiat, a fotografiat es a filmet - a mediumfogalom a maga egeszeben technikaibba es materialisabba valt. Immaron nem elegend6, ha az idöszenl mediumelemzeseket a "betl]" es a "szellem" regi hermeneutikai alakzataval- es az ebben gyöngebben vagy eröteljesebben megjelen6 platonizmusnak a segit- segevel- vegezzük el. S mivel az uj mediumfogalom alapja a techni- kai eszközök materialis kulturdja, nem pedig az iras regi fogalmaiban rejIö betu/szellem-platonizmus, ezert sok tud6s elönyben reszesiti azt a kutatasi m6dot, hogy a muveszet-, media- es irodalomtudomanyok együtteset köze1ebb vigyek azokhoz a tudomanyokhoz, meIyek kezdett6l fogva a materialis kulturaval foglalkoztak, hogy ezeket együttesen "kulturatudomanyoknak" nevezzek, s hogy ezek kontextusaban hatarozzak meg, mit is jelenthet a je1enlegi feltetelek között az iras, a könyv es a szöveg. A "kulturatudomanyok" e fogalma elö- ször is neutralisabb, mint a "szellemtudomanyoke", masodszor pe-

2 Ez nyilvimul meg programszeruen Emil Staiger zürichi beszedeben. (Vö.

Emil STAIGER, Irodalom es nyilvanossag, ford. TATARSandor, Athenacum, (3) 1995/1., 123-132. -A szerk.)

(4)

GERHART VON GRAEVENITZ: Valasz 201 dig - elteroen az ut6bbiakban megjeleno "szellem"-tol es a pla- tonikus-hermeneutikai frasmodeIltol- a materialitas, a medialitas es a reprezentaci6 problemait nyitva tartja egeszcn különbözo koncep- tualizalasok szamara is, beleertve a hermeneutikait iso

Ez csupan az egyikoka annak, hogy a "kulturatudomanyok" fogalma kezd a "szeIlemtudomanyok" fogalma eIe tolakodni. De mar ez az egy ok is elegendo annak vi1<igossa tetelehez, hogy nern a fogalom szamit, hanern a val6sagban vegberneno valtozasok, melyek a fogalorn szernantikajat rneghatarozzak. E szemantikanak resze az is - es ez egyben a legaltalanosabb eszrevetel is, ami Walter Haug ervelese ellen fölhozhat6 -, hogy a "kulturatudomany" az összes kulturaval foglalkoz6 tudomany megvaltozott kontextusat jelenti, s benne az irodalorntudomany nem 0ld6dik föl vagy nem adja föl magat, hanem az irodalomtudomany e kulturatudomanyra vonatkoztatva (nem pedig ennek elleneben) hatarozza meg magat. Az a pillantas, amely Walter Haug diagn6zisaban - mely az "irodalomtudomany mint kulturatudornany" forrnulaban ölt alakot - a proble- mara ininyul, felresiklik, megpedig azert, mert e diagn6zis csupan roppant elegtelen m6don veszi tekintetbe azt a tenyt, hogy a "kul"

turatudomany" eIlenfogalma a "szellemtudomany", s hogy a szellemtudomany sem azonos egyszen1en az "irodalorntudomany" ne- ki alarendelt fogalmaval. Megfordftva a dolgot azt mondhatnank, hogy az irodalomtudomany sajatszerüsege (amit Walter Haug oly aggodalmasan vedelmez), egyaltalan nem valik nehezebb vagy kön- nyebb problemava azaltal, hogy kulturatudomanyosan vagy szel- lemtudomanyosan keIl azt rneghataroznunk.

A "kulturatudomany" szemantikaja nyilvanval6an egyeb csapda- kat is magaban rejt. Ezt sejteti Walter Haugnak a regi kulturatudomanyi vitar61 adott vazlata. A neokantianus Rickertnek es Windel- bandnak itt is - ahogy mindenütt - inkabb ritualis fölemlegeteserol, semmint 0lvasasar61 van sz6. Hiszen ahhoz, hogy az 0 nevükhöz Adorn6et is hozdtkapcsolhassuk (mint a kulturatudomanyos iroda- lomertelmezes problematikus es peldaszerü alakjaet), nl;l;gyjab61 mindent figyelmen kfvül keIl hagynunk, amit Rickert es Windel- band koraban a "kulturatudomany" jelentett. Mindazok, akik a 19.

es a 20. sZazadban a regi tfpusu "kulturatudomanyert" faradoztak (Boeckh, SteinthaI, Lazarus, Simmel, Weber vagy Lamprecht), minden egyeb különbsegük meIlett egy dologban közösek voltak:

(5)

az idealista szellem'-metafizika es törtenetfiloz6fiaellen ircinyu16 historista öröksegben. Ezt a historista örökseget vitte tovabb peldaul Franz Boas az amerikai "kulturalis antropo16giaval".3 Ezzel szemben Adorno eppen annak a hegelianus törtenetfiloz6fianak a ha- gyomanyaban all, mely ellen e tärteneti "kulturatudomany" ira- nyult. Ennelfogva nem helyes, ha Adorn6t mint e kulturatudomany legrosszabb peldajat hozzuk feI. Uwe C. Steiner sincs egeszen tisz- taban azzal, mit is mond, amikor a Deutsche Vierteljahrsschriftben közzetett dfjnyertes munkajaban az altala dfjazott "kulturatudo- mannyal" a tärtenetfiloz6fiat megcelz6 "szellem"-paradigmat szege- zi szembe, s az ut6bbiert Hegelt es Diltheyt egyazon mertekben tartja fele16snek.⁴ Ez -legalabbis, amia törtenetfiloz6fiat illeti - hamis beallftas, hiszen Dilthey "szellemtudomanyai" epp a törtenetfi- loz6fia historista kritikajanak "kulturatudomanyaib61", azok kon- kurci16 tervezeteikent születtek meg. A kudarcot vallott idealista rendszerek eme közös elutasftasa azt eredmenyezi, hogy a szellem- es kulturatudomanyok korabbi fogalmai nem alkothat6k meg egy- szerü oppozki6kkent. Dilthey mestere, Moritz Lazarus - Heymann Steinthallal együttmüködve - e regi "kulturatudomanyok" olyan vazlatat keszftette el, mely szerint ezek targya az "objektfv szellem".

J6llehet e fogalom hegelianusan cseng, megis egyfajta anti- hegelianizmust celoz meg, nevezetesen nem az idealista m6don es metafizikusan felfogott, hanem a materialis kultura objektumaiban megnyilvanu16 szellemet, egy a nyelv medialis strukturaihoz kötött gondolkodast. Vegül ez az oka annak is, hogy Georg Simmel, aki maga is Lazarus es SteinthaI tanftvanya volt, ezt a felemas antihege- lianizmust "objektfv kulturdra" keresztelte M, s mint valami egyre növekv6 mertekben közvetlent szembeallftotta a "szubjektfv kultu- rcival" - miközben 6 maga egymasik hegelianizmus nyomvonalan "

3Vö. MattiBUNZL, Franz Boas and the Humboldtian Tradition (From Volksgeist and Nationalcharakter to an Anthropological Concept of Culture) = "Volksgeist"

as Methodand Ethic (Essays on Boasian Ethnography and the German Anth- ropological Tradition), szerk. George W. ^STOCKINGJr., The University of Wisconsin Press, Madison, 1996, 17-78.

4Uwe C. STEIN ER,Kännen die Kulturwissenschaften eine neue moralische Funk- tion beanspruchen? Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, (71) 1997/1.,7.

~:I

(6)

GERHART VON GRAEVENITZ: Valasz 203 jart.\Dilthey is hasznaljamind a kultu;a-, mind a szellemfogalmat.

Ahol azonban a Steinthal- es Lazarus·fele, korabbi "kulturatudomany" fogalma azt mondja 15.i,hogy a kultura materialitasa es struk- turaja a szellem fiziogn6miajan hagyja lenyomatat, ott Dilthey a

"kulturat" anyagfogalomkent hatarozza meg, a "szellemet" pedig a

"kultura" analitikus es szintetikus feldolgozasanak cel- es m6dszer- fogalmava teszi.⁶ Ezert aztan DiltheyA tärtenelmi vildg felepitese a szel- lemtudomanyokban dmu munkajaban is nehezseg nelkül hasznalhat- ja az "objektiv szellem" lazarusi, tehat a kulturatudomanyok altal

birtokba vett fogalmat.⁷

Nagyon leegyszerusftve: nem an61 van sz6, hogy a "kultura" es a "szellem" kölcsönösen kizarjak egymast, hanem an61, hogy a

"szellem" szubjektuma vagy objektuma-e a "kultura.nak". A kulturatudomany a kulturalis jelenseg es a kulturak materialitasat, medialitasat, strukturait es törtenetet vizsgalja, azzal a cellal, hogy megmutassa, hogyan termel6dik es hogyan konstrual6dik a szellemi. A szellemtudomany a kultura es a kulturak tanusagteteleit ob- jektumokka teszi, melyeket aztan a szellem megjelenesi m6djaikent keIl magyaraznunk es megertenünk. A kulturatudomany struktu- rajab6l fakad6an a kulturalis jelenseg pluralizmusa feIe törekszik, mfg a szellemtudomany azegyetlenemberi szellem egeszkent es egy- segkent megjelen6 modellje feIe. Ezt nagyon j6llatja Uwe C. Stei- ner: "A »szellem« fogalma, elter6en a kulturaet6l, Hegelt6l Dil- theyig es utana is totalizal6 es egysegesft6 fogalom volt."B

Nem kellene tehat a korabbi es a jelenlegi kulturatudomanyos vita parhuzamait tulfeszfteni. Igaz, hogy mindkett6 a nagy filoz6fi- ai rendszerek összeomlasab61 keletkezett vagy kapott uj ösztönzest.

De a regebbi kultura- es szellemtudomanyok közös jellemz6je az volt, hogy frontvonalukat a törtenetfiloz6fiaval szemben alakftottak ki, s ez aztan olyan övezeteket eredmenyezett, melyeken belül mar nehezen lehetett megkülönböztetni 6ket egymast61. A kultura- es

5Vö. Klaus Christian KÖHNKE, Der junge Simmel in Theoriebeziehungen und soziale Bewegungen, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1996, 337-355.

6Vö. Dietrich HARTH, Vom Fetisch bis zum Drama? (Anmerkungen zur Renais- sance der Kulturwissenschaften), Anglia,(114) 1996/3, 348.

7Vö. KÖHNKE,I. m., 393.

8 STEINER,I. m., 7.

(7)

szellemtudomanyok mai frontvonalainak alakulasaban e historista impülzus mar csak resziegesen ervenyesül. Sokkal erasebben hatarozza meg a pluralitasnak es az egysegnek (mint a tudomany vegsa horizontjanak) a korabbi vitaban mar felaWtott oppozici6ja. S ez az, amit Walter Haug is (legalabbis indirekt m6don) szembeallit egy- massaI: egyik oldalon az interdiszciplinaris, latensen komolytalan

"jatek" kulturatudomanyos pluralizmusa, a masikon pedig a mure, az auton6miara es a törtenelemre centralt hermeneutikai irodalom- tudomany. Ahogyan Dilthey es a diltheyanusok eseteben, ugy itt is a tudasterületek modern szettöredezesevel, a kulturatudomanyban törtena korlatlan megsokszoroz6dasaval egy szellemtudomany ke- rül szembe egyfajta identitast es egyseget megcelz6 tervezetkent (melyet elöszeretettel mutatnak be az irodalmi hermeneutika pel- dajan). Csakhogy a kulturatudomanyt pontosan igy kell felfog- nunk: egy pluralista irodalomtudomany önreflexi6janak pluralista kontextusakent, nem pedig egy elhibazott összecsapasban reszt ve- va egyenlötlen ellenfelkent.

H.

A kulturatudomanyos pluralizmus pontosabb szemügyre vetelet törteneti visszatekintessel kezdem.

Azaltal, hogy Heymann Steinthai es Moritz Lazarus "kulturatu- domanyuk" vazlatat "neplelektannak" neveztek, inkabb kuri6zu- mok gyujtemenyebe, mint a tudomanytörtenet panteonjaba bizto- sitottak bejarast. Val6jaban annak korai kiserletetlatha~jukitt, hogy az egyre inkabb elkülönülö diszciplinakat egy magasabb szinten ujra összekapcsoljak, anelkül, hogy az egyes szakok kompetenciainak vivmanyait veszni hagynak. "A mai tudomanynak a diszciplinak sza- kosodasara iranyu16 igyekezetevel együtt halad az ezzel ellentetes igeny, hogy ugyanezen tudomanyokat összefogjak es hogy ezek köl- csönösen athassak egymast."9 Mindazon tudomanyoknak, "melyek a nyelv, a vallas, a muveszet, az irodalom es a tudomany, az erkölcs es a jog, a tarsadalmi, a csaladi es az allami berendezkedes szellemi

9Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft,(2) 1862,513.

~.'i,

\1~i

,Gi~.~~ 'c-:.!

,)'"'^,

.~,

,

(8)

GERHART VON GRAEVENITZ: V(ilasz 205 jelensegeit [... ], tovabba a nepek törteneti eletet [... ] olyan m6don kutatjak, hogy annak sokfele oldala közül egyet vesznek szemügy- re", e kutatast a "pszichoI6gia" atfog6 nezopon~ab61keIl elvegez- niük.^lOA "sokfeie oldal" egyetlen atfog6 nez6pont ala rendelese, vagyis aperspektivalt pluralizmus alkotja ennek a metatudomanynak a formalis strukturajat. Ezzel strukturalisan anal6g m6don fogja majd az ifju Georg Simmel - maga is e kulturatudomanyos neplelektan nevel~e- a sajat "szocioI6gia"-ertelmezeset felvazolni: "Ez [a szocio- 16gia - a fon/.] egy eklektikus tudomany, amennyiben anyagat mas tUdomanyoR termekei alko~ak.A törtenettudomany, az antropol6- gia, a statisztika es a pszichol6gia eredmenyeit felkesz termekekkent hasznalja; nem fordul közvetlenül ahhoz az elsodleges anyaghoz, amelyet a többi tudomany feldolgoz, hanem - ugysz6lvan masodfoku tudomanykent - uj szinteziseket hoz letre abb61, ami amazok szamara mar önmagaban szintezis volt. Jelenlegi al1apotaban csupan egy uj aIlaspontotjelent ismert tenyek ujfajta szemlelesehez."1J

Meglehet, ez nemikepp a seged- es a vezeto tudomanyok hierar"

chiajat visszhangozza. Ennel azonban fontosabb az a gondolat, hogy a transzdiszciplinaritasb61 olyan "masodfoku" tudomanyok jönnek letre, melyek a szociol6gia eseteben ujra csak diszciplinarisan szilar- dulnak meg, miközben a "kulturatudomany" eseteben az elnevezes tovabbra is eppen ezt a transzdiszciplinaritastjelöli meg. Napjaink- ban peldaul Hartrnut Böhme es Klaus R. Scherpe a fogalomnak pontosan ebben a tudomanyelmeleti tradici6jaban irja körül a "kulturatudomanyt" ugy, mint "a moderaci6 formajat", mint "a megertes es a megertetes mediumat, a multiperspektivitas egyfajta muveszetet [... ], mely arra szolgal, hogy a tudomanyok heterogen, magas fokon specializalt, elszigetelt eredmenyeit »dialogizalja«, a közös strukturalis jegyek vonatkozasaban atlathat6va tegye. [... ] A kulturatudomany, ahogyan mi ertjük, nem öna1l6 tudomany, hanem a reflexi6 metaszintje, az atkapcsolas mozgekony formaja, es talan a szeUemtudomanyok modernizalasanak vezerlesi szintje."12

10 Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, (1) 1861, 1.

11 Georg SIMMEL, Über sociale Differenzierung = Uö., Gesamtausgabe, 11.,.

szerk. Heinz-]ürgen DAHME, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1989, 116.

12 BÖHME-SCHERPE,I. m., 12.

(9)

Ami gyakran csupan az azzal val6 hitegetesnek hat, hogy egyszer majd fölvirrad a pontosabb beszed napja - mint peldaul a "kuItura- tudomanyok" körülfrasa "kutatasi es reflexi6s fogalomkent"13 -, az el6ször mindössze azt a strukturalis tenyallast jelöli, hogya "kulturatudomany" kontextusfogalom, ennelfogva helyesebb es pontosabb volna, ha többes szamban, "kulturatudomanyokkent" jelenne meg. MindazonaItal e kifejezest mint plurale tantumot az egyes szam is kepes athatni.A kuIturatudomany nemjelent tamadast az irodalomtudomany vagy barmely mas diszciplfna identitasa ellen, mind- össze arr61 van sz6, hogy ez egy kontextus, amely persze az egyes tudomanyok iranyveteleit uj dimenzi6kba es uj perspektivakba he- lyezi, es ujfajta önreflexivitast követel meg t6lük. Eppen hogy for- dftva all a dolog: az irodalomtudomany remenytelenül tulvallalna magat, ha e kontextus helyere - barmely formajaban - önmagat akarna helyezni.

Ugyanakkor ez a strukturalis fogalom nem marad üres transz- cendentalizmus. Konkret hatasai megmutatkoznak az egyes disz- ciplfnakban; ezt könnyebben tanulmanyozha~uk az etnol6gia, mint az irodalomtudomany területen. Az etnol6gia mar koran megkezdte - egyik elOformajanak, a "neplelektannak" az alakjaban - a pluralizmus konceptualizalasainak kidolgozasat. Ez nem utols6 sorban targyaval, a kuIturak sokfelesegevel függ össze. A "kuItura- tudomany" szemantikaja mindenesetre ket szintet foglai magaban:

egyfel61 az aItalanos es strukturalis pluralizmust, masfel61 e pluralizmus konkret konceptualizalasat a szakagi kuIturatudomanyok- ban, peldaul az etnol6giaban. A "multiperspektivitas" jelöli az altalanos szintet, a "kulturatudomany materialisan feltöItött fogalma"

pedig a masikat.¹⁴ Az etnol6gia nem azert valt vonz6va az irodalomtudomany szamara, mert Goethe regenyh6seinek vilagaban kellelle terepmunkat vegeznie, hanem mert az irodalomtudomanyos pluralizmus ujra fölfedezheti önmagat mint a kulturalis pluralitas -'- masutt, peldaul epp az etnol6giaban mar regen feldolgo- zott - jelenseget.

13GeorgBOLLENBECK,Die Kulturwissenschaften - mehr als ein modisches Label?

Merkur, (51) 1997/3,263.

14 BÖHME-SCHERFE,I. m., 12 sk.

I

_~~

~

;~

"

i,~:':,

I',·,··'···

^"^'\'!^r:^,

,v.

(10)

f

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz 207

l;

(:)

I!

wr

~it Georg Simmel "eklekticizmusnak" nevez, amit Pierre Bourdieu "modszertani politeizmuskent"15 hasznal föl, azt Clifford Geertz - aki igen gyorsan lepett el6 amolyan kulturatudomanyi egyhazatyava - a maga m6dszertani reflexi6janak temajava tette;

mindazonalt~lnem az ujra es ujra többe vagy kevesbe surun leirt, kakasviadalos Geertz, es nem is az a Geertz, akit a - gondolattalan ismetlesei altal meglehet6sen eltorzitott - "kultura mint szöveg"

formulahoz köthetünk. Szamunkra most az a Geertz a fontosabb, aki a maga "interpretativ kultura.lis antropol6giajat" a "különfele elkülönült antropol6giak" szamara kidolgozott reflexiv metatu- domanykent fogja föl. George E. Marcus es Michael Michael

J.

Fi- scher leirasaban ez az "antropoI6gianak" nevezett kulturatudomany 1986-ban a "a töredekesseg es az egyseg hianyanak" allapo- taban talalta magat. "A kiserletezes id6szakat eklekticizmus jellemzi, a gondolatokkal folytatott jatek, mely egyetlen paradigma tekin- telyenek sincs alarendelve, tovabba a kutatas targyarol alkotott kri- tikai es reflexiv nezetek, valamint olyan nyitottsag a különböz6 ha- tasokra, mely barmit befogad, ami a gyakorlat soran muködni latszik, vegül pedig annak elviselese, hogy valamely terület kutatasi iranyaval kapcsolatban bizonytalansag uralkodik, es hogy a kutatas projektumai befejezetlenek maradnak." 16

Ebben a "kiserleti stadiumban"17 Geertz "antropologiaja" nem egyszeruen a jo öreg eur6pai hermeneutika megkesett atvetelet jelentette (ahogyan az Atlanti-ocean innens6 par~anolykor lekezel6- en megjegyzik), hanem - Hayden White es Arthur C. Danto histo- riognifiai elbeszeleselmeletehez hasonl6an - a diszciplinaris kutatas lehetosegfelteteleinek az angolszasz nyelvfiloz6fiat61 ihletett transz- diszciplinaris reflexi6jat: nem veletlenül szarmazik a "suru leiras"

fogalma Gilbert Ryle-t61, az oxfordi nyelvfiloz6fustol es episztemo- 16gust6l. Geertz diszciplinaris önertelmezeseben az altalanos kulturatudomanyos pluralizmus m6dszertani konceptualizalasa testesül

15 PierreBOURDIEU - Lok]. D. WACQUANT, Reponses pourune anthropologie reflexive,Seuil, Parizs, 1992, 45 skk.

16George E. MARcus - Michael M.]' FISCHER,Anthropology as Cultural Cri- tique (An Experimental Moment in the Human Sciences), UniversityoE Chica- go Pre'ss, Chicago, 1986. (A VIII., X., XII. Eejezetek.)

17HARTH,I. m., 345.

(11)

meg. Geertz a maga "szemiotikai" kulturafelfogasanak jel- es cse- lekvesfogalmat valtoz6 elmeleti vonatkozasokkal fejti ki. Többek kö- zött Talcott Parsonsra, Wittgeinsteinra, Cassirerre, Diltheyra, Kenneth Burke-re, Northrop Frye-ra es Levi-Straussra hivatkozik.

A "kultura mint szövegek együttese" kifejezes Max Weberre uta!, s nem valamely irodalomtudomanyos szövegfogalomra vonatkozik, hanem egy a "szövedek" metaforajaval megvilagftott, cselekvesre es ertelemre vonatkoztatott szociol6giai struktura- es komplexitdsfoga- lomra. A komplexitas problemajara vonatkoztatva a kultura mint

"szövegek együttese" hataroz6dik meg, "melyek maguk megint csak együttesek"/B es ahhoz, hogy ezeket a komplexitasfokokat megfeleloen tudjuk elemezni es lefrni, paradigmatikus es diszcipli~

naris iranyvetelekre, a Bourdieu-fele "m6dszertani politeizmusra"

van szüksegünk. Az "együttes" itt nem jelent semmifele "anything goes" -tfpusu eklekticizmust, nem jelenti azt az interdiszciplinaris csapongast, mely Walter Haugot felelemmel tölti el, hanem a Sim- mel-tfpusu eklekticizmust, a teoretikusan es praktikusan egyarant perspektivalt pluralizmust jelöli. E perspektivalt pluralizmussal szembeni minimalis követelmenykent ket dolgot fogalmazhatunk meg: egyreszt azt, hogy iranyveteleit es m6dszereit az elmeleti paradigmak nyitott terepen a kutatas erdeke es a targy sajatossaga altal tamasztott követelmenyek alapjan valassza meg, masreszt pedig azt, hogy az uralkod6 paradigma melletti dönteset, vagyis sokretu m6dszertani kontextusainak konkret perspektivalasat a gyakorlati kutatasi követelmenyek vonatkozasaban elmeletileg alapozza meg.

Ez, strukturalisan nezve, megfelel annak, amit Karlheinz Stierle fo- galmazott meg az irodalomtudomany idoszeru fogalmar61: ennek szamara ugyanis lehetsegesse valik, "hogy megnyfljon a humantu- domanyos diszciplfnak, a törtenettudomany, a szociol6gia, a pszi- chol6gia, a nyelvtudomany es az antropol6gia reszben jelentos be- latasai feIe, anelkül, hogy egyszersmind kiszolgaltatna magat ezek- . nek. Korantsem jelent olcs6 eklekticizmust az, ha az irodalomtudomany a maga sajatos erdekeinek megfeleloen a környezo tudoma-

18 Clifford GEER'tZ, Mely jatek Uegyzetek a bali kakasviadalr6l), ford. LovAsz Iren

=

U6.,Az ertelmezes hatalma (Antropol6giai irasok), Osiris, Budapest, 2001²,188,193. (Aforditastenyhenm6dositottam.-Aford.)

(12)

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz

209

nyqkb61 kidolgoz egykoinet, amely megfelel sajatos igenyeinek; hanem eppen hogy ez jelenti a helyesen ertett interdiszciplinaritdst, melynek mindig rendelkeznie keIl diszciplinaris enyeszponttal, ha nem akar~xtradiszciplinarissavalni."19

Geertz egy ilyesfele perspektivalt pluralizmus elokepekent ide- zi meg Alfred Schützöt, "a filoz6fust es szocio16gust [... ], akinek muve nagyszabasu [... ] kiserlet arra, hogy Scheler, Weber es Hus- serl kczdemenyezeseit összeolvassza

J

ames, Mead es Dewey pr6- balkozasaival".20 Geertz, aki sajat celjaira paradigmak hason16an szeles kontextus<it veszi igenybe, Paul Ricoeur hermeneutikaj<it ne- vezi meg elmeleti perspektivalasanak vonatkoztatasi pontjakent.

Emellett Ricoeur elmeleti pozki6ja nem csupan vonatkoztatasi pontot jelent, hanem egyszersmind egy effele perspektivalas mo- delljet is megtestesiti. U gyanis a Ricoeurre törteno hivatkozassal Geertz a maga interpretativ m6dszerenek közeppontjat egy olyan hermeneutikaban rögziti, amely a megertes elmeletet ugy fogal- mazza ujra, hogy közben pluralis elmeleti paradigmakat e1Ofeltete- lez. Ricoeur megerteselmelete köztudomasulag strukturalista es nyelvpragmatikai teoremak hermeneutikai perspektivalas<it jelenti. Ennelfogva Geertz Ricoeurre törteno hivatkozasa eleget tesz a

"perspektivalt pluralizmus" m6dszertani koncepci6javal szembeni minimalis követelmenynek: rögziti nyitott es sokretu, különbözo paradigmakat igenybe vevo m6dszerenek orientaci6s közeppont- j<it, megpedig egy olyan modell segitsegeve1' amely a "perspektivalt pluralizmus" elmeleti megalapozasakent olvashat6. Geertz elmeleti pozki6janak ez az alapszerkezete egyebkent akkor is megorzi peldaszeru jelentoseget, ha ugy fogjuk fel, mint csupan egyet- len valtozatot a többi között azinterpretativ kulturantropol6gia tagabb kontextusaban.21

19Karlheinz STIERLE, Literaturwissenschaft

=

Fischer-Lexikon Literatur, 11., szerk. Ulf RICKLEFS, Fischer, Frankfurt am Main, 1171 sk.

20 Clifford GEERTZ, Person, Time, and Conduct in Bali

=

Uö., The Inter- pretation ofCultures, Basic Books, New York, 1973,364 sk.

21Az ut6bbi ket bekezdes egybecseng a Gottfried Seebaß es altalam jegy- zettLiteratur und Anthropologie. Forschungsprogramm des Sonderforschungs- bereich511. kutatasi terv fejtegeteseivel. vö. http://www.uni-konstanz.de/

FuF/ueberfak/sfb511.

(13)

Az a vegeredmeny, melyet Walter Haug Geertz kapcsan megal~

lapft - "Ez a hermeneutikai kör es a meghaladhat6sag elve angolszasz megfogalmazasban!"22 - talan a kelletenel kevesbe komplexre sikeredett. Viszont az irodalmi hermeneutikanak eppen az tenne . j6t, ha a kulturatudomanyokkal folytatott vitajaban nem as~atala- csony foku komplexitasat ismerne föl ujra, hanem uj komplexitast nyerne a meglevöhöz.

Walter Haug nemijoggal erezheti ugy, hogy igazsagtalanul ban- tarn vele. Cikke egy kollokviumra keszült, s ennelfogva egy olyan tudomanyos alkalom tart6san intezmenyesült formajanak tesz eleget, amely tudomanyunk pluralis szerkezetenek a legteljesebb mertekben megfelel. A Deutsche Vierteljahrsschrift kiad6jakent Haug egyfajta vidam, ha nem is permissziv pluralizmust gyakorol.

6

is tudja, hogy az a sz6hasznalat, amely az irodalomtudomanyr61 beszel, a realitasokat tekintetbe veve teves következtetesen alapul. Mi- ert kellene egyedül öt felelösnek beallitani a pluralizmus kezelese- ben igencsak elterjedt kettös moralert, mely abban ragadhat6 meg, hogy egyfelol elfogadjuk a pluralizmust mint a modern tudomany megvaltoztathatatlan allapotat, masfelol pedig mindannyian a mo- nisztikusan domesztikalt igazsag utan vagyakozunk.Az a cafolhatat- lan teny, hogy a transz- es interdiszciplinaritasnak csakis az egyes szakok kompetenciajara alapozva lehet ertelme, egyszersmind e va- gyak gyors igazolasakent is szolgal. E magatartast, ta.voli anal6gia- val, az amerikai demokracia mintajara gondolhatjuk el: kepzeljünk el egy pluralis tarsadalmat, melyben az elmeieteket, m6dszereket es targyakat tekintve csaknem minden lehetseges, mely ugyanakkor mindössze ket partban kepviselteti magat, a tradicionalistak es a modernistak partjaban, es kepzeljünk el ehhez egy eros elnököt, aki - lehetöleg sajat tudomanyos gyakorlatanak teljes birtokaban - meghatarozza, hogy mi az irodalomtudomimy igazsaga es tartalma.

De hogy visszaterjünk Walter Haug szövegehez: az irodalomtudomany es a kulturatudomanyok kontextualitasa konkretizalhat6.

Legegyszenlbben azaltal, hogy megmutatom, hogyan is nez ki . Walter Haug irodalomtudomanyos kulcsfogalmainak kulturatudomd-

nyos kontextusa.

22 Utalas Haug szövegere, lasd kötetünk 183. oldalan. -Aszerk.

(14)

j}

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz III.

211

I

I r

;

~1

Walter HaVg harom "dilemma" formajaban fogalmazta meg iroda- lomtudomanya identitasanak lenyeget, összekapcsolva egy törte- neti-hermeneutikai filol6gia elemeit az idealista esztetika elemeivel.

Aharom dilemma binaris szerkezetet - amely önmagaban is egy ujabb,cmeg megvitatand6 problem<it jelent - szeretnem elkerülni.

Csupan azt a negy központi temat nevezem meg, melyek köre Walter Haug kiepfti irodalomtudomanyat, azzal a szandekkal, hogy a következÖkben ezeket egyenkent es különböz6 mertekben kifejt- ve kommentaljam:

- a mü individualitasa - a mü auton6miaja - hermeneutika - törtenelem.

A mit individualitdsa

A mediatörteneti kutatas megmutatta, milyen sokat köszönhet az ujkori müfogalom a korai könyvnyomtatas individualiza16 eljarasai- nak - kezdve mindjart az uj6lag kitalai dmlappal.Az irodalomtör- tenet-irast61 tudjuk, milyen nagymertekben valtak reszeve e mü-fogalomnak a kinyilatkoztatott Irassal kapcsolatos teo16giai elkepzelesek. A tarsadalomtörtenett6l es a diszk urzusanalizist6l megtanul- tuk, hogy apolitikai, gazdasagi, nyilvanos es felig nyilvanos intez- menyek milyen hatast gyakoroltak e müfogalom ervenyesülesere a müvelt közönseg köreben. A filoz6fiai esztetika e müfogalmat a maga auton6mia-es identitaskateg6riai fel61 hatarozta meg. Az inter- textualitasr61 folytatott vita ranyitotta a szemünket a tenyre, hogy a

"sokhangusag" hatarokat von emez identitas egyes szamanak erve- nyesülese eIe. Az interaktiv szövegalkotas uj lehet6segei a müfog- alom hatarait meg atereszt6bbe tettek. Wolf Kittler a Deutsche Vierteljahrsschrift 65. evfolyamaban²³ megmutatta, hogy milyen

23 Wolf KI1TLER, Literatur, Edition und Reprographie, Deutsche Viertel- jahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, (65)

1991/2.,206-235.

(15)

következmennyel jarnak a mediatechnikak a szövegkiadassal foglal- koz6 tudomanyok müfogalmara nezve.

Mindezt figyelmen kfvüllehet hagyni, es sejtesem szerint Walter Haug figyelmen kfvül is hagyja, amikor minden teket6ria nelkül al- kalmaz egy idealista müfogalmat es egy huszadik szazadi fikci6fo- galmat aZ Artur-regenyre. Aztan mindez szolgalhat egy modern müfogalom hatterekent is, melynek pozitivitasahoz eppenseggel hozzatartozik az "önveszelyesseg kockazata".²⁴Vegül pedig mindezt igenybe vehetjük abb61 a celb6l, hogy ugy fogjuk föl a pozitfv es ne- gatfv müfogalmakat, mint produkci6- vagy recepci6esztetikailag ve- zerelt kfserleteket meghatarozott irodalomfogalmak,ervenyre jutta- . tasara. Csakhogy a "mu" -fogalom emez aspektusainak sokasagat minek nevezhetnenk, ha nem "kulturatudomanyosnak"? Az mindenesetre bizonyosnak latszik, hogy egy olyan irodalomtudomanyos müfogalom, amely megelegszik az "individualis" es az "autonom" jelzokkel, legfeljebb indexikus kapcsolatban van a "mü"

problemajaval. Csakis akkor nyer majd ujra analitikus erot, ha megnyflik sajat kulturtörteneti kontextusanak egesze feIe.

A muautonomidja

Nem szfvesen allftom szembe Walter Haugot az altala borzongassal emlftett Adorn6val. Ha azonban azt akarjuk, hogy az ot/auton6mia"

több legyen puszta jelsz6nal, akkor normakent keIl szem elou tarta- nunk azAsthetische Theorie-naklegalabbis a reflexios szintjet. "Ennek [a muveszetnek - G. G.] tarsadalmi h~nyege kettos reflexiot tesz szüksegesse: reflektalnunk keIl magaert va16letere es a tarsadalom- hoz fUzodo viszonyaira iS."25 Az auton6mia feloldhatatlanul össze- kapcso16dik a negativitassal, vagyis komplex m6don azon keresztül hatarozza meg magat, ami nem o. Az auton6mia mint figura, mint az esztetikum megjelenese annak önreflexiv tagadasaban keletke-

24 Karlheinz STIERLE,Krise und Aktualität des Werkbegriffs = U6.,Asthetische Rationalität (Kunstwerk und Werkbegriff), Fink, München, 1997, 17.

25 Theodor W. ADORNo, Asthetische Theorie = U6., Gesammelte Schriften, VII., Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1970, 337.

(16)

p

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz 213 zik, ami 6t keletkezesi- es hatasfelteteleinek gazdasagi, tarsadalmi es kulturalis Xelauton6miajahoz köti. A Walter Haug altal gyanakvas- sal kezelt adorn6i tarsadalomallegorezis -legalabbis sikerült peldai- ban - az esztetikum rekonstrukci6jat val6sftja meg, megpedig mint az auton6m esztetikai reflexivitas el6lepeset a kulturalis feltetele- . zettsegb61 a mu szemleletessegebe. Ennyiben egyaltalan nem be- szelhetünk arr61, hogy a muelemzesek kulturatudomanyos ira- nyultsaga kenytelen volna az esztetikumot atfordüani a kulturalis menetrendekbe, es hogy ekkepp a kulturatudomanyos "kezdeme- nyezes" eppugy a "muveszet" veget jelentene, mint ahogyan korab- ban a tarsadalomtörteneti visszafordftas azt jelentette. Barmely m6dszer (kezdve a humanistak grammatikai es retorikai kommen- tarjavai), felteve, hogy nem magat az esztetikumot teszi temajava, a muveszet vegetjelenti. Csakis akkor jut el barmely m6dszer az esztetikum saj<itosan ra jellemzö fogalmahoz,. ha sajat elöfeltevesei alapjan ki tudja fejteni, hogy mit is jelent az esztetikum az 6 nez6- pontjab61. Es megfordftva: az esztetikumnak az idealista vagy hegelianus filoz6fiab61 <ithagyomanyozott fogaimara val6 hivatkozas nem jelent biztosftekot arra nezve, hogy a muveszet auton6miaja- nak es reflexivitasanak problemait egyszer es mindenkorra megma- gyarazzuk. Adorno es Haug megvilagft6 ereju peldakat kfnalnak erre, es e teren meglehet6sen hasonlftanak is egymasra. A muveszet auton6m reflexivitas<it ugyanis - mely reflexivitas az auton6miaban rej16 kett6ssegkent a küls6re es egyben önmagara is iranyul- mind- ketten kizar6lag a magas muveszet azon "muveiben" telepftik le, amelyek az emfatikus mufogalomnak eleget tesznek es egyszersmind a többe-kevesbe "örök" kanonikus sorat alkotjak. Ez a felfo- gas hagyomanyosan ket ellenfogalmat von maga utan, a "vad" es a '"trivialis" fogalmat. A reflexfv logosz idegen a naiv "mftoszt61", az auton6mia gondolata pedig ellentmond a trivialis tömegtermek- nek. A vad, a mitikus es az aru nem az auton6mia szellemeb61 val6 szellem, sem Adorn6nal, sem Haugnal.

Ha Walter Haug magat61 ertöd6 velemenye, mely szerint a bali kakasviadal nem lehet önreflexfv, a kakasviadalok intenzfv tanul- manyoza~anakvolna köszönhet6, akkor nem vethetnek ellene semmi effeieLEgyel6re azonban az a gyanum, hogy Walter Haug a kakasviadalt nemikeppen a posztidealista eljarasnak megfele16en ke- zeli, egyszersmind pedig azon a m6don, ahogyan Uwe C. Steiner

(17)

.. mal' emlftett dijnyertes irasaban a mitoszt ugy tekinti, mint "kom- munikaci6s szekvenciak kötött egybekapcsolasat [... ], amelyb61 hi- anyzik az önreflexi6 lehet6sege"^.26 Hadd emlekeztessek ana, hogy kizar6lag tudomanyos paradigma tüggvenye, hogy a mitikusban es - az etnikaiban fölfedezünk-e önreflexivitast vagy sem. A Levi- Strauss-fele strukturalizmus mindenesetre felkinalta annak m6d- szertani lehet6seget, hogy a mitoszi anyagban önreflexiv struktura- kat mutassunk fel. Meglehet, nem kedveljük ezt a paradigmat, s j6 okkal utasitjuk el. Az azonban nehezen vitathat6, hogy annak meg- felel6 megvitatasahoz, hogy az önreflexivitas magaban a dologban vagy a dolog szemlelesenek m6djaban van-e megalapozva, olyan tu- domanyokba keIl belebocsatkoznunk, amelyek idegen vagy multbe- li kulturäkkal foglalkoznak, egysz6val szükscg van a kulturatudoma- nyosperspektivara. Mindenesetre annak a lehet6segnek a normativ kizarasa, hogy a "vadban", a "mitikusban" vagy a "popularisban"

önreflexivitas rejt6zhet, dogmatikus. Mindemellett manapsag - persze a germanisztikan kivül- szamolnunk kcll azzal a lehet6seg- gel, hogy egy etno16gia szakot vegzett bali megfigye16 azt a tenyt, hogy a kakasviadalt kizarjuk az önreflexivitas birodalmab61, esetleg a közep-eur6pai egyetemek etnol6giailag erdekes jellemz6jekent fogja szamon tartani.

Adorno Asthetische Theorie-ja a hamis"tudatnak a nem-popu1<iris- ban törten6 elhäritasakentertelmezi a modernitas muveszetet - ennek weimari mintaja Schiller Bürgerr61 irott recenzi6ja volt. Amit ma "posztmodernnek" neveznek, ett61 többek között abban külön- bözik, hogy az "esztetikum" fogalmat megnyi~aa popularis tömeg- es arukultura feIe. Albrecht Wellmer Zur Dialektik von Moderne und Postmodernedmü könyveb61 idezek:

Benjamin a technicizalt tömegmuveszetben olyan ellenmereg elemeit 1<itja, mely hatekony lehet az embernek az ipari tarsada- 10m altal vcghezvitt pszichikai szetszaggatasa elleneben, miköz- ben Adorno ugy fogja fel ugyanezen elemeket, mint a hozzaido- mitas es a pszichikai manipulaci6 mediumait. Csupan az antite- zis mint olyan az erdekes: ugy gondolom, Benjamin elemzese a

26 STEINER,I. m., 36.

(18)

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz 215,

~i~

:":I

modern tömegmuveszetnek - a filmt61 a rockzeneig - legal<lbb- is olyanlehetösegeirevonatkozik, melyeket Adorno, tradicionaliz-.

musa es teoretikus elfogultsagai okan, nem lathatott meg. A rock- zene mint »ipari nepzene« lehetne a pr6bak6; ugy velem, hogy a rockzeneben es azokban a beallft6dasokban, eszlelesi m6dok- ban es keszsegekben, melyek vele összefüggesben alakultak ki, eppen annyi lehet6sege rejlik a demokratiz;'ilasnak es az esztetikai fantazia felszabadftasanak, mint a kultur<:ilis regresszi6nak.

Ezeket az ambivalencidkat kellene, peldaul a dzsessz eseteben, Adorn6val szemben megvedelmezni.27

Itt emlftheto meg a tömegkultura szocio16giai vizsgalata isoAzugyne- vezett "reflexiv modernizaci6" Ulrich Beck, Anthony Giddens es Scott Lash altal alkotott triumviratusab61 az ut6bbi fOkent "a kultur- formak esztetikai reflexivitasaval" foglalkozik,28 megpedig pontosan az esztetikai reflexivitas azon formaival is, melyeket a kulttiraipar al- lft elO. Meglehet, hogy vegs6 soron ezek a vizsga16dasok sem kerül- hetik el az auton6mia, a negativitas es a kettos reflexivitas alakzatai- nak targyalasat. Ebben az esetben viszont az jelenti a finom, am le- nyegi különbseget, hogy az esztetikai reflexivitas különbözo lehetose- gei ekkor egy altalanosabb kulturalis reflexivitas reszekent es eszkö- zekent nyernek uj meghatarozast, s ennek köszönhetoen az auton6- mia es az önreflexivitas immar nem erthetok feIre oly m6don, mint- ha ezek a magas muveszet hagyomanyos kepzeteinek automatizalt es eppen e kepzeteket biztosit6 mintai volnanak. Egyebkent a "poszt- modernseggel" vadolt Stephen Greenblatt celjai között sem az szere- pel, hogy Shakespeare esztetikai auton6miajat es önreflexivitasat ket- segbe vonja, hanem hogy e tenyezoket visszahelyezze egy altalanos, rendkivül sokoldalu kulturalis reflexivitas kontextusaba, es az esztetikum különösseget epp ebben a kontextusban tegye szemleletesse.

27Albrecht WELLMER,Zur Dialektik von Moderne und Postmoderne (Vernunft- kritik nach Adorno), Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1985, 42.

28ScottlAsH, Reflexivity and Its Doubles (Structure, Aesthetics and Community)

= Ulrich ^{BECK -} Anthony ^{GroDENS -} Scott^lAsH,Reflexive Moderniwtion (Politi~s,Tradition and Aesthetics in the Modern Social Order), Stanford Uni- versity Press, Stanford,1994, 140.Vö. ScottLASH,Reflexive Moderniwtion (The Aesthetic Dimension),Theory, Culture and Society, (10) 1993/1., 1-24.

(19)

Az irodalomtudomany valoban csak akkor volna irodalomtudomany, ha az "autonom" es az "önreflexfv" meghatarozasanak kom- petenciijat atengedi azoknak, akik etnol6guskent nem nyugati kul- ttmlkkal, filozofuskent es szociologuskent pedig a modern nyugati kulturcik valtozasaival foglalkoznak? Egyaltalan nem tartanam rossz ötletnek, ha az irodalomtudomanyok megkiserelnenek e kulturatudomanyos diszkussziovallepest tartani.

Hermeneutika

Geertz nem egyszerüen az irodalomtudomanyos hermeneutika angolszasz valtozatat testesiti meg, s nem

a

mondja ki a vegsa szot az etnol6giai hermeneutikaban sem. A "writing culture"-vita nemcsak a hermeneutika, hanem a hermeneutika-kritika körül is forgott.

Olyan szerzak, mint Dennis Tedlock, George E. Marcus, Dick Cush-.

man, James Clifford - es a listat meg bavithetnenk - az antropologia es az etnologia diszkurzivitasanak es ismeretelmeletenek prob- lematikajat mindinkabb a posztstrukturalista diflerencia- es disz- kurzuselmeletek jegyeben targyaltak. Mare Manganaro "modern"

es "posztmodern" etnologiar61 beszel. Az ut6bbi a reprezentacio

kritik~ianakpremisszai felal biralja a kultl1ra szävegszerüsegenek korabbi, "modern" etnologusok altali lefrasat es gyakorlatat. A tul- zott altalanositas veszelye nelkül kijelenthetjük, hogy az "interpretativ kulturalis antrupologian" ugyanazok a paradigmavaltasok es paradigmatikus atretegzadesek futottak vegig, mint az irodalomtu- domanyon. "Az antropologia diszkurzfv olvasasa lehetetlen volna a fenomenologia, a szemiotika, a strukturalizmus es a dekonstruk- cionista mozgalom felbukkanasa nelkül."2'l Magatol ertadik, hogy itt is - mikent az irodalomtudomanyban - elhangzanak ellenvetesek a reprezentaci6t illet6 ketellyel szemben. Pierre Bourdieu J ames Cliffordnal es George E. Marcusnal "alig leplezett nihilista relativiz-

29Mare MANGANARO, Textual Play, Power, and Cultural Critique (An Orien- tation to Modernüt Anthropology) = Modernist Anthropology (From Fieldwork to Text), szerk. Mare MANGANARO, Princeton University Press, Princeton,

1990, 16.

(20)

mus" tüneteit fedezi föp^oAz etnol6gusok hermeneutika ircinti von- zalma a poszthermeneutikai elmeletek hattere elott is megorzi er- venyesseget. A gadameri "beszelgetes" - az interkulturalitas ut6pi- kus formajakent - epp annyira közkedvelt, mint Bahtyin kevesbe hermeneutikus "dialogicitasa". Ennek kapcsan az etnol6gia terüle- ten is szükseg volna a hermeneutika leegyszenlsfteseinek felül- biralatcira. Ehhez tartozik az a szeles körben elterjedt tevedes is, mely szerint a. kulturatudomanyos munkanak

per se

a dekonstruk- ci6val szemben kell a maga ircinyat kijelölnie. 31 A dekonstrukci6 eppen hogy irikabb az uj kulturatudomanyos kutatas fontos elOfelte- telei köze tartozik: napjaink interkulturalitas-vitajat egyaltalan nem lehetne lefolytatni a dekonstrukci6 reven megszerzett differenciael- meleti iskolazottsag nelkül. Egysz6val megtakadthatjuk magunk- nak a faradsagot, hogy az etnol6gia köreben megismeteljük a hermeneutika vagy nem-hermeneutika kerdeserol az irodalomtudomanyban zajl6 elmeleti vitakat. E vitakra inkabb mint elOfeltete- lekre van szüksegünk ahhoz, hogy kulturatudomanyos kerdeseket tegyünk föl. Peldanak okaert egy effele, a hermeneutikahoz inte- zendo kerdes ugy hangozhatna, hogy a hermeneutika nem volt-e egyike azon mervad6 kulturalis technikaknak, melyek "az idegen atsajatitasat"32 szolgaltak. Walter Haug e formulat teljesen artatla- nul hasznalja a törtenetileg idegenne valt szövegek megertesere.

Node nekem kell emlekeztetnem a közepkoraszt arra, hogy az "idegen atsajatltasanak" ez az artalmatlankent törteno beallitasa az aka- demikussa valt hermeneutika kesei horizontjat kepviseli? A pat- risztikaban es a közepkorban, a tipo16giai exegezis viragkoraban33

't _r'

1

i I

i

~'

I

^I'

I I

I

'I

30 BOURDIEU,I. m., 91 skk.

31 Uisd a Doris Bachman-Medick altal szerkesztett, amugy erdemdus köteo tet: Kultur als Text (Die anthropologische Wende in der Literaturwissenschaft), szerk. Doris BACHMAN-MEDICK, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1996, 44.

32 Lasd jelen kötet 169. oldalat. - A szerk.

33 Egy emlekezetes vitaban, mely arr61 a kerdesr61 sz6lt, hogy az Artur-re- geny "kett6s ut" -szerkezete vajon genetikus összefüggesben all-e a tipo- 16giai exegezis figuralis semajaval, Walter Haug a következ6t hozta föl Rainer Warning ellen: "Ez azt elOfeltetelezne, hogy a közepkorbanli~te

zett egy altalanos flguralis gondolkodasi minta." (Walter HAue, Litera-

(21)

218 Irodalomtudomany mint kulturatudomany?

~

az idegen ertelmezo atsajaritasa egyszersmind az at nem sajatithat6

~egidegenebbe teteletjelentette: az

,,6"

Testamentum az "Uj" Tes- tamentum figuraja volt, es eppen nem a zsid6k Szent Könyve. A ti- pol6giai atsajatitast es ennek faradsagos teoretizalasat az idegen ha- borus, hatalom- es rendpolitikai atsajatitasai es kizarasai kisertek.

Mindez termeszetesen j61 ismert. Megis kisertesbe esünk, hogy felte- gyük a kerdest, hogy vajon az is eppen ilyen j61 ismert-e, hogy az

"idegen atsajatitasa" összes aspektusanak kulturatudomanyos targya- lasat nem szorithatjuk be egyszeruen a posztkolonialis elmeletnek a germanistakban inkabb idegenkedest kelto területere, es hogy a kö- zepkor eppenseggel idealis szemleleti targyakat kinalna a germanis- tak szamara is, melyeken a nyugati expanzi6s kultura konstrukci6s fogasait es elmeleteit tanulmanyozhatnak. Es mindez nem szamita- ha irodalmon tuli kerdesfeltevesnek, s olyannak sem, amely az irodalom "különleges helyzetet" eleve kizarna. Az Artur-regenyek ki- merithetetlen kepzelOerejenek, mellyel az idegent szinre viszik, a ke- letiek, feketek, poganyok, 6riasok es törpek szereplogardajanak, a

"szürrealis panoptikum"34 elvezetenek, a strukturalis szinkretizmu- sok keltetfe örämnek, egysz6val az idegen emez irodalmi modelljei- nek val6ban semmi köze nem volna a keresztes haborukat megjart lovagi közönseg idegen-elkepzeleseihez, sem az "idegen" meghatarozasanak az egyhaz altal gyakorolt hatalmahoz, sem pedig a "saj<it"

politikai-rendi ideol6giajahoz?E kerdes talan csak azt mutatja, hogy az Artur-regenyhez eppoly keveset ertek, mint a bali kakasviadal- hoz. Am ez nem erinti azt a tenyt, hogy a közepkoraszok központi jelentosegu adalekokkal jarulhatnanak hozza az uj kulturatudomanyok egyik f6 területehez, az interkulturalitas-kutatashoz, illetve azt, hogy - amennyiben ilyen hozzajarulasok mar leteznek³⁵ ^- eredme-

turtheorie im deutschen Mittelalter [Von den Anfängen bis zum Ende des 13.

jahrhunderts - Eine Einführung], Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985, 98.) Ezt csakis ugy tudom erteni, hogy az Artur-re- geny egyik központi strukturamozzanatanak irodalomtudomanyos tar- gyalasaban fon tos szerepet jitszik egy "kulturatudomanyos

ery"

("altahi- nos [... ] gondolkodasi minta").

34Uo., 256.

35Termeszetesen leteznek. A legujabb, meg nem publikalt pelda Waltraud Gut Schwarz auf Weiß (Maske und Schrift des heraldischen Ornaments) dmu

'.

I

_~

~

I

^li~

i

~:

i

~

il~

~

(22)

GERHART VON GRAEVENITZ; Vdlasz 219

I

f

nyeiket az altalanos kulturatudomanyos vitahoz va16 hozzasz6lasok- kent meg nem sikerült kello mertekben a tudomanyos eszmecsere t.argyava tenni. Az irodalomtudomany visszaterese a kulturatudo- manyok kontextusaba meg azt is magaba foglalhatja, hogy a medie- visztika visszater az elmeletalkotas legeiso vonalaba. Mindenesetre az aher~eneutikai "tigrisugras", melyrol Walter Haug beszel, nemjelent ellenvetest a kulturatudomanyos munka ellen, hanem eppen hogy e munka legnemesebb targyainak egyike.

IV.

Walter Haug fogalmai közül a legfontosabb a törtenelem. Az iroda- 10m különleges helyzeteben vegbemeno önreflexi6 "tagadhatatla- nul a sajat törtenelmenek tudatat is jelenti".³⁶ Walter Haug elisme- ri, hogy a kulturatudomany megvaltoztatja törteneti gondolkoda- sunkat s az irodalomtud6snak ki kelle ne haszmilnia az alkalmat, hogy "törteneti gondolkodasaban mashova helyezze a hangsu- lyokat".37 A "törtenelem" kateg6riajanak persze nemikepp mesz- szebb meno kerdore vonasat is el tudnank kepzelni. Az etno16gusok ez ido tajt buzg6n folytatjak vitaikat an6l, hogy mikeppen tudnak ujra a maguk munkajaba integralni a törtenetiras e16nyeit. Korab- ban kritikusabbnak mutatkoztak. Johannes Fabian peldaul 1983- ban, a Time and the Gther cimu munkajaban³⁸ megmutatta, hogy a törteneti gondolkodas az egyidejuseg tagadasaval hol valik a sajat es az idegen közötti hatarvonal kijelölesenek m6dszereve. Ez olyan kulturatudomanyos kontextust kinalhatna, melyben a "törtenelem- rol" alkotott elkepzelesek automatizmusanak felszamolasat az irodalomtudomany területen is meg lehetne vitatni, persze bizonyo- san kevesebb ideo16giakritikai mel1ekzöngevel, mint a nyokvanas

disszertaci6ja (kezirat, 1998). (A doktori ertekezes az6ta megjelent. Vö.

Waltraud GUT,Schwarz auf Weiß [Maske und Schrift des heraldischen Orna- mentsj,cMetzler,Stuttgart, 2000.-A szerk.)

36 Lasd jeIen kötet 188. oldalat. - A szerk.

37 Lasd jelen kötet 189. oldal<it. - A szerk.

38Johannes FABIAN, Timeand the Other (How Anthropology Makes its Object), Columbia University Press, New York, 1983.

(23)

evekben. Mindannak, amit manapsag a "törteneti aI;ltropoI6gia"

dmkejevellatnak el, es ami gyorsan visszahuz6dik az evoluci6 altal meghatarozott termeszet es a törtenetiseg altal meghatarozott kultura közötti, többe vagy kevesbe atgondolt kompromisszumokba, az antropol6giai "idö" -prindpiumok effele radikalis kritikain kellene pr6bara tennie magat.

De talan nem kellene mindjart harmasugrast követelnünk ott, ahol a historista "törtenelem" vezerfonalat61 elszakadva a legap- r6bb lepes is roppant faradsaggal jar. Meg a Walter Haug altal el- fogadott, uj kulturatudomanyos jogosultsag az "egyedire" - vagyis arra, amit kivonunk a szisztematikus vagy filoz6fiai szabalyozas ha- t6köreböl -, meg ez is a regi historizmus keretei között marad. Az

"elfordulas a globalis modellektöl", a "törvenyszerüsegektol" val6 visszahatralas, tehat mindaz, amit a "szellemtudomany" vagy a regi

"kulturatudomany" a maguk idejen a törtenetfiloz6fia elleneben közösen elOadtak, ma ujra napirenden van. Walter Haug gyorsan es következetes m6don fordul ra ama szisztematikus következme- nyek egyik ösvenyere, melyeket a historizmus a maga szellemtudo- manyos jatekm6djaban, pontosabban a maga diltheyi jatekm6dja- ban, egyszer mar befutott. Walter Haug is "a törteneti ertelem la- tens ahistorizmusa" feIe kanyarodik, amire Odo Marquard Dil- theynal bukkant, es amit Walter Haug ugy fogalmazmeg, mint va- lamilyen "irodalmi elgondolasnak" a "nem alland6", az "ellentetes iranyu er6kkel szemben" kikev-yszerftett "alland6sagat", mint a

"költ6iseg elO es feszültsegteljes alland6sagat vaI6sag-összefüggesei- nek feszültsegtereben".39 "AIland6sag" ("Konstanz") - a Bodeni-t6 partjan az ember kesztetest erez, hogy a velelmezett antropol6giai konstansokat kerteles nelkül nevükön nevezze: a konstansok konst- rukci6k, melyek a maguk törteneti megjelenesm6djaban egyszersmind ujra kivon6dnak a törtenetiseg hat6köreb61. E konstansok kicsit olyanok, mint a letnek a negativ teol6gia altal konstrualt for- mai, melyeket senki sem pillanthat meg - csakis a letez6k alakjaba burkoltan. Odo Marquard megmutatta, hogyan epitett ki Dilthey ezekböl az antropol6giai konstrukci6kb61 egyfajta termiszetfiloz6fiai vedösancot annak megakadalyozasara, hogy a szellemtudomanyok

39Lisdjelen kötet 189. oldalat.-Aszerk.

j

I

~ 'I

i

J

(24)

~ ~"

I

visszahulljanak a törtenetfiloz6fiaba. 40 Azt is kimutatta, hogyan pr6- balta meg Dilthey az emberi szellem termeszeter61 alkotott gondo- latat összekötni a pluralitas-gondolattal: az egyetlen szellem a gon- dolkodas többfele, meg nem kerülhet6 tipusat ismeri. A Dilthey- követ6k filoz6fiai antropol6giaja a pluralizmus e maradvanyat meg tovabb redukalta. Az Erieh Rothaeker altal kidolgozott "kulturastf- lusok kulturantropol6giajaban" vegül egy paradoxon egysege marad meg. Termeszet es szellem, megertes es megismeres diltheyi dualizmusa a polaritasokban val6 gondolkodas antropol6giai kons- tansava vallk. Rothaekernal "a priori belathat6 törvenyekr6Ji' van sz6, melyek a "törteneti eletet" uraljak "az emberi let es az emberi önertelmezes közötti körforgasaban". E törteneti elet a partikulariz- mus es univerzalizmus, megerzekftes es szellemive alakitas, auton6- mia es munkamegosztas polaritasai között zajlik. Rothaeker azt je- löli meg kulturantropol6giaja eeljakent, hogy kidolgozza "az összes olyan polaris dimenzi6 teljes rendszeret, melyekben az altalaban vett emberi törekves mindeddig törtenetileg mozgott, es - meg at- fog6bb nez6pontb61- egyaltalan mozogni kepes".41

Ha Walter Haug harom dilemmaja nem esupan retorikus jelle- gu, akkor e dilemmak megfelelnek az iment leirt gondolkodasnak, vagyis annak az ahistorikus polaritasokban feloldhat6 törteneti gondolkodasnak, melynekhorizon~ata törtenetileg valtoz6b61 kie- r6szakolt konstansok alkotjak. A Walter Haug-fele "költ6iseg allan- d6saga" val6ban nem volna a legalkalmatlanabb palyaz6 a "kul- turantropol6gia" Dilthey- es Rothaeker-fele valtozatara. Az a kfser- lete pedig, hogy az irodalomtudomanyos "törtenelmet" a kulturatudomany er6szakossaga elCH biztonsagba helyezze, ezt az irodalomtudomanyt esak meg melyebben vonta be a kulturatudomanyos vi- taba. Hiszen a "konstansoknak" a ,;törtenetiben" vagy a "törteneti"

elleneben val6 feltetelezese egyike a törteneti antropol6giar61, a "fi- loz6fiai antropol6gia" törteneti szemantikajar61, a "kulturant-

40vö. OdoMARQUARD, Leben und leben lassen (Anthropologie und Hermeneutik bei Dilthey), Dilthey Jahrbuch, (2) 1984, 128-139.

41 Christian GRAVE, Kulturanthropologie

=

Historisches Wörterbuch der Philo- sophie, szerk. Joachim RITfER - Karlfried GRÜNDER, IV., Wissenschaft- liche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1976. 1326 sk..

~

(25)

:1

Il".••,!..•]1

h

!, 1;1b

!Iⁱ I"i

i

ropol6giiir61" es a "kulturalis antropol6giar61" zajl6 jelenlegi vita ku1csproblemainak. Es itt nem an61 a kazuisztikus ervr61 van sz6, mely szerint az, aki a kulturatudomany elleneben ervel, maga is szüksegkeppen reszt vesz a kulturatudomanyos vitaban. Nem, hiszen Walter Haug "konstansai" annak a kulturatudomanyos mo- de11nek a reszei, amely Erich Rothacker 6ta a "kulturantropoI6gia"

nevet viseli.

Hagyjuk függ6ben azt a kerdest, hogy vajon feljogositja-e Wal- ter Haugot a maga gyors menekülese a törtenelemb61 a "konstansok" möge ana, hogy felpanaszolja: az uj historizmusban a törtene- lern veszend6be megy.Az bizonyos, hogy Stephen Greenblatt nem a törtenelemt61, hanem legfeljebb egy törtenelemt61 fordul el. Aj61 bejaratott m6dszer kulturatudomanyos relativalasanak nem utols6 sorban az az egyik e16nye, hogy ujra felfedezte azt a tenyt, hogy kü- lönböz6 lehet6segeink vannak ana, hogy a "törtenelmet" megalkossuk, es hogy a sze11emtudomany, a sze11emtörtenet es a kul- turantropol6gia diltheyi es rothackeri tipusat61 val6 elfordulas sem- mikeppen nem jelenti a törtenelem es az igazsag felaldozasat a

"posztmodern kötetlenseg" kedveert.

Walter Haug tökeletesen latja, hogy Greenblattnel a "heteroge- nitas" , a "kontingencia", az "e11entmondasok" es a "töresek" a fon- tosak. Az pedig, hogy ennek hattereben a "törtenelemnek" egy bizonyos elgondoLisa a11 , talan azert kerülte el a figyelmet, mert Greenblattet tulsagosan szorosan Geertz "sunl leirasahoz" köti, s közben nem figyel föl ana, hogy Greenblatt szamaraa foucault-i el6kep legalabb annyira fontos, mint a geertzi. A Walter Haug altal emlitett hatalomelemzeseket Foucault iskolajaban sajatitottak el.

Nagyon leegyszerusitve: A tudas archeol6giaja szerint egy a "folyto- nossaghiany, a töres, a küszöb, a korlat, a sorozat"42 prindpiumaira epitett m6dszertan mindazt a megismeres napvilagara hozza, amit a mu, a szerz6, a hatas, a hagyomany, a fejl6des, a mentalitas vagy a szellem koherencia-alakzataira epitett törtenetiras homalyban ha- gyotL Hapedig egy pillantast vetünk a tudomanytörtenetre, akkor ehhez - megint csak: nagyon leegyszerusitve - azt fUzhetjük hozza, .

42 Michel FOUCAULT, A tudas archeol6giaja, ford. PERCZEL Istvan, Atlantisz, Budapest, 2001, 29.

(26)

GERHART VON GRAEVENITZ: Valasz

223 I I

i t: I

l"

!j

} f.

~

hogy a koherenciara es a nem-koherenciara alapozott eljarasok ugyanolyan jelent6s, noha nem fölcserelhet6 teljesftmennyel szol- galnak a megismerest illet6en. Jellegzetesen a koherencian alapul6 eljara.s peldaul a historista hataskutatas. Idealis esetben kizar6lag az szamit "hatasnak", ami hezagtalanul, egyszersmind pozitiv m6don bizonyfthat6an a szövegnyomokban lathat6an összefügg. Stephen Greenblatt egy eppily tipikus, am a nem-koherencian alapu16 elja- rast hasznalt föl a maga celjaira, melyet Representations cimü foly6- irata Clifford Geertznek szentelt különszamaban pontosan körvo- nalazott. Gteenblatt itt megmutatja, mit tanult Geertzt61, s olyan következtetesre jut, mely bizonyara zene Walter Haug füleinek.

"Mivel soha nem az erdekelt, hogy az antropol6giat es az irodalomtudomanyt egymasba omlasszam, hanem az, hogy kidolgozzam sajatos erejüket, azt az erot; mely legalabb annyira annak függvenye, amiben jellegzetes szövegeik különböznek egymast61, mint ameny- nyire annak, amiben meglepoen hasonlitanak egymasra." Green- blatt mindeneke16tt az irodalmi es a nem-irodalmi differenciajab61 teszi kettejük konstellaci6jat termekennye. "Az a teny, hogy mind az irodalmi mü, mind az antropol6giai (vagy törtenelmi) anekdota szöveg, hogy mindketto fikci6, abban az ertelemben, hogy megal- kotott dalag, hogy mindketto a kepzelet alta!, valamint az eibeszeIes es a leiras rendelkezesünkre all6 forrasai reven ölt alakot, mindez se- gftett abban, hogy lehet6ve valjek összekapcsolasuk, miközben meg- szüntethetetlen különbsegeik - az, hogy egyik sem a masik celjaira született, hogy egeszen különbözo igenyekkel lepnek föl a val6sag- gal szemben, hogy összemerhetetlenek es hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy egyidejüleg mindkettejükre f6kuszaljunk -, e különbse- gek tehat az összekapcsolast hatekonnya es sürget6ve tettek."43

Greenblatt a, fikci6 es a nem-fikci6 ontol6giaidifferenciajat a kro- nol6giai es geneal6giai differencia kedveert gyöngiti meg.AHamiet szellemjeleneteinek es egy szellemlat6 beszamol6janak 1668-b61 kö- zös a temaja, es megis, az emlitett differenciak miatt, elkülönülnek egymast61, egeszen a kapcsolat hianyaig: a hasonl6 nem-hasonI6sa-

43StephenGREENBLAIT, The Touch of the Real, Representations, (59) 1997, kü!önszam (The Fate of "Culture" [Geertz and Beyond) , szerk. Sherry B.

ORTNER),20, 22.

(27)

ga, discors concordia. Csak e kronol6giai es geneal6giai differenciak kulturalis tenyez6inek kidolgozasa tarja fel a tematikus hasonl6sag megismeresre vonatkoz6 erteket. A nem-hasonl6 hasonl6va tetele mint megismeresi m6d regi hagyomanyra tamaszkodik. Törtenete minden bizonnyal az arisztoteleszi xenikonnal veszi kezdetet. "Az

»idegen« nyelv es az »ismeretlen« okok" "esztetikai es kognitiv eljarasok" forrasaiva valnak.⁴⁴Az esztetikai eljarasok peldajakent a cso- .dalatosnak a concett6n alapul6 poetikajat lehetne megemlfteni.

Greenblatt egy masik tanulmanyban megmutatja ennek hatasat a

"csodalkozas" Kolumbusznal föllelhet6 retorikajara, amely az ide- gennel val6 tabilkozas döbbenetet az idegen legy6zesenek es atsaja- titasanak strategiajava teszi.45 Maga Greenblatt aretorikai concett6t oly m6don gyakorolja, hogy a Hamlet jeleneteit összekapcsolja a szellemlat6 kes6bbi beszamol6javal, ugyanakkor az "athelyezes"

konfiguraci6it, a hasonl6 nem-hasonl6va tetelet nem aconcetto reto- rikajaval alapozza meg, hanem a formalistak "elidegenitesi" eljara- saival,46 az automatizalt es a konvencionalis feltöresevel a differen- ciaban. Közismert, hogy a poetikai differencianak a költ6isegben megval6su16, Roman Jakobson-fele megtapasztalasa ezen a m6don valt a hetköznapi nyelvr61 adott nyelveszeti e1emzeseinek kiindul6- pontjava. Aconcett6t Giambattista Vico a "kepzeleti altalanossag" el- nevezessel vezette be az

u

jkori tudomanyba. Vico a "kepzeleti altalanossaggal" a mitikus"gondolkodastjellemezte, s ehhez a targy- hoz alakftotta a maga retorikailag megalapozott m6dszeret is, mely arra szolgalt, hogy megalapozzon egy a kartezianus m6dszerfoga- lommal szemben a116 törteneti tudomanyt. A kartezianus m6dszer- fogalom az empirizmuson es a pozitivizmuson keresztül uralomra jutott a törteneti tudomanyokban.

Am

ennek koherencia- es rend- szerkenyszerevel szemben mindig is leteztek a tudasnak es a megis- meresnek alternativ konstrukci6i. Emlekeztethetnek a romantikus fragmentarizmusra es enciklopedizmusra. A kes6bbi tudomanyban

44 Renate LACH MANN , Die Zerstörung der schänen Rede (Rhetorische Tradition und Konzepte des Poetischen), Fink, München, 1994, 10I.

45 StephenGREENBLATT,Maroelous Possessions (The Wonder ofthe New World), University ofChicago Press, Chicago, 1991,52-85.

46 GREENBLATI,1. m., 1997,26.

(28)

GERHART VON GRAEVENITZ: Vlilasz

225 i:

r f;

'~^..

j

..":

fökent Georg Simmel gyakorolta virtu6z m6don tudomanyos eUa- raskent a különnemu elemek rendszer nelküli összekapcsolasat.

Adorno, nem utols6 sorban eppen Simmelre utalva, ezt a differen- clan alapu16 m6dszert ujra közvetlenül DescartesErtekezes a m6dszer- ral cfmu muvevel allitotta szembe. A kartezianus m6dszerfogalom segitsegünkre van abban, hogy megalkossuk egy logikailag felepü- 16 vilag fikci6jat, abban viszont nem segit, hogy megertsük a kultura kontingens törtenetet. "A folyamatos abrazolas ellentmondana egy antagonisztikus dolognak, amennyiben a kontinuitast nem ha-

~aroznamelg egyuttal diszkontinuitaskent iS."47

Walter Haug e ponton bizonyara igazolva la~a idegenkedeset Adorn6t61. MindazonaltalAz essze mint forma azon kanonikus szöve- gek köze tartozik, melyek a "nem-identikus" Vico altal megalapozott tudastipusat irjak le. Az essze mint forma nagy h<itranya csupan annyi, hogy Adorno e m6dszereszmeny lekicsiny16inek kezere jatsz- sza azt az ellenvetest, mely alapjan ezt az eszmenyt mint a pontat- lan es felületes zsurnalizmus ertelmeben vett "esszeisztikusat" diszk-

reditalha~ak, avagy, nemikepp baratsagosabb modorban, eppen meg elismerhetik "anekdotikus szemleletesseget" es "posztmodern kötetlenseget". Eközben az, hogy egy rossz essze nem rosszabb, mint egy rossz ertekezes, eppugy figyelmen kivül marad, mint az a teny, hogy vannak a törtenelemnek olyan területei, melyek sokkal jobban rekonstrualhat6k tudomanyosan, ha nem pozitiv linearis összefüggesek menten merjük fel öket, hanem diszparat elemeik lathatatlan ha16zatait muta~ukfellehetsegeskent.

Mondhatjuk, mikent Walter Haug teszi, hogy az uj historizmus eredmenye "nem törtenelem", hanem "esszesorozat". Amennyiben ezt megsemmisitö megallapitasnak szanta, ugy velem, csodalatra melt6 az az elegancia, mellyel egy felmondatban eltöröl egy egesz tudomanyos hagyomanyt, az "elidegenitesen keresztül törtenö megismeres" hagyomany<it, amely a simmeli esszefogalom geertzi es greenblatti tovabbviteleben es a diszkontinuust vizsga16 foucault-i es greenblatti kutatasi gyakorlatban talalta meg a maga uj, idöszeru

47Theodof W. AnORNO,Az essze mint forma, ford. HEGYESSY Maria == U6., A muveszet es a muveszetek (Irodalmi es zenei tanulmrinyok), Helikon, Buda- pest, 1998,40 sk.